Holiskezdjem... Van egy lány az életemben akivel nem is igazán tudjuk hányadán állunk... Hosszú a történet sok élményem kötődik hozzá és nagyon szeretem Őt. Nem is igazán tudom hogyan szeretem... Sokszor azt érzem h a legmélyebb 1000 fokon égő napalm által táplált szerelemmel. Sokszor pedig... Mint a legjobb barátot vagy pedig ahogy egy aranyos kisgyereket szerethet az ember.
Már másfél éve ismerjük egymást eleinte megpróbáltam hajtani rá de épp nagyon szerelmes volt kázmérba az izomcsávóba.... Ez elég gyorsan lejött és le is tettem a további próbálkozásokról mert elég szilárdan meg volt győződve arról h tényleg szerelmes illetve az is volt asszem... Attól függetlenül haverkodtunk mert ugye hihetetlen jófej vok és ő is vicces meg eléggé belevaló szal lényegében kellemes társaság és még dekoratív is emellé:D
Egy idő után azt vettem észre h egyre többet lógunk együtt és mármár a legjobb barát státuszba kerültem nála aminek kifejezetten örültem tényleg bírtam nagyon ő is meghallgatta minden hülyeégemet fel vidított énis őt és igazán jó volt. Aztán elkezdődtek a problémák izomkázmérral és ugye kinek sírta ki magát hát nyilván nekem... Egyszer egy ilyen beszélgetés után este még msnen is folytattuk és formálisan szerelmet valott amitől lényegében padlót fogtam mert nem vok kifejezetten az a típus akinek csajok csak úgy szerelmet vallanak főleg nem ilyen csajok...:D de megtörtént...
Eleinte nem igazán akartam belelovallni magam mert úgy voltam vele h kázmérral való összeveszésük miatti kis picsányi fellángolás...amivel kapcsolatban igazam is volt egy darabig.
Na és itt kezdett el forogni a szopóörvény kis életem sötét tengerén...:S